Természeti értékeink
Waldstein-pimpó
Fotó: Kovács Zsolt
Gyakori a bársonyos tüdőfű, a sárga gyűszűvirág, a nagyvirágú ibolya, a kutyatej és a fénytelen galaj. Olyan védett növényfajok jellemzőek itt, mint a bugás hagyma, a méregölő sisakvirág és a macskahere. További védett növények a melegkori maradványnak tartott Waldstein-pimpó, a pilisi bükköny, a piros és fehér madársisak, a kislevelű nőszőfű, a tarka nőszirom, a pannon madárbirs és a különös szépségű nagyezerjófű.
A Keleti-Cserhát állatvilága hiányosan ismert, a kutatások nagy része a gerinces faunára terjed ki. A gerinctelen állatok köréből elsősorban a nagyobb testű, jól megfigyelhető fajokról vannak információk.
Ilyenek a mediterrán vidékekre jellemző mannakabóca, az óriás énekeskabóca, az aranyos bábrabló, a futrinka, a szarvasbogár, a cincér. Gyakori a kis apollólepke, a kis színjátszólepke, a kardoslepke, a nagy rókalepke, a nagy fehérsávos lepke. Ritkán ugyan, de találkozhatunk a nagy pávaszemes szövő zöld színű hernyójával is, amely Európa legnagyobb lepkéje, éjjeli röpte során könnyen denevérnek is nézhetjük.
Óriás énekeskabóca |
Nagy pávaszem |
A Zsunyi- és Cserkúti-patak völgyében gyakori az erdei béka, a barna varangy, a gyepi béka. Eső után foltos szalamandra is kerülhet a szemünk elé. Az erdei sikló a ritkás tölgyesek szórványos lakója. Igen jelentős állományban él a környéken a pannongyík, melynek hazánkban élő alfaja a Kárpát-medencében bennszülött, ezért rendkívüli természeti értéket képvisel.
Darázsölyv
Fotó: Harmos Krisztián
Az erdőkben fészkelő ragadozó madarak közül az idősebb tölgyesek háborítatlan részein évről-évre fészkel
egy fokozottan védett békászó sas pár. Egy mesterségesen kihelyezett fészekben költött a Keleti-Cserhát első,
szintén védett kerecsensólyom párja. Ezt a nagyméretű sólymot tartják a magyar mondavilág turulmadarának.
Gyakori az erdőkben a darázsölyv, a héja, a karvaly és az egerészölyv.
Az utóbbi években rendszeresen átnyaral vidékünkön néhány fekete gólya.
Kóborlóként a parlagi- és a szirti sas is megjelenik a területen. Jellegzetes erdei bagolyfaj a macskabagoly, hasonló odvakat igényel a kék galamb, amely a Zsunyi- és a Cserkúti-völgyben egyaránt költ. Előfordul a fekete harkály, a fakopáncs, a zöld küllő, a nyaktekercs és a pirregő lappantyú.
Az énekesmadarak közül előfordul a holló, az ökörszem, a sisegő füzike, az örvös légykapó, a csuszka, a feketerigó, a cinege, az erdei pinty, az őszapó, a rövidkarmú fakúsz. A Zsunyi-patak völgyében sárgafejű királyka, és fenyvescinege költ.
Az erdei emlősök jellegzetes képviselői az erdei cickány, a sün, a denevér, a pele, az erdei pocok, az erdei egér, de gyakran találkozhatunk mókussal is. Rájuk és a madarakra vadásznak a nyest és a nyuszt, előfordul a borz is.
A környék jellemző nagyvadjai a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon.
Fotó: Bocsor Ildikó
Felhasznált irodalom:
Harmos Krisztián, Stadler Árpád, ifj.Stadler Árpád: Két falu a Szuha mentén
