Természeti értékeink
A Keleti-Cserhát vulkanikus hegyei egykor a Mátrához tartoztak. A Zagyva árok lesüllyedésével a Cserhát különvált a Mátrától, és vulkáni képződményeinek lepusztulása gyorsabban történt, mint a Mátrában.
Bak-kő
Fotó: Bocsor Ildikó
A földtörténeti miocén korszakban három vulkáni fázis zajlott le, négy sasbérc csoport alakult ki a környéken: a Tepke vonulata, a Bézma egység, a Cserhátszentiváni-egység és a Dobogó-egység. A több millió évvel ezelőtti vulkáni törmelékszórás maradványai a Bézmán jól megfigyelhetők. A Bézma keleti, felső harmadában található oszlop alakú, függőkő formájú andezittömb-vonulatok őrzik a vulkáni szórás emlékét. Ilyenek a Hármas-forrás feletti kövek, illetve a falu feletti oldalban található Bak-kő.
A vulkáni szórás nyomai a Bézmán
Fotó: Bocsor Ildikó
A hegyek alsóbb régiójában középső miocén eredetű lajtamészkő, homok, agyag található. Ezeket a kőzeteket szeli át észak-északnyugati irányból a Zsunyi patak, észak-nyugati irányból a Cserkúti-patak.
Az éves csapadékmennyiségből adódóan a patakok vízhozama igen szeszélyes. A felszíni vízfolyások javát a domborzati viszonyoknak megfelelően a Szuha-patak fogadja be.
A Szuha-patak völgye
Fotó: Bocsor Ildikó
Cserhátszentiván környékén nagyon sok forrás található. Említést érdemel a Pelecke (342 m) andezitjének peremtörésénél a patak mellett feltörő langyos vizű forrás, valamint a 18 C°-os, vastartalmú Hármas-forrás vize. Kisebb vízhozamú forrás az Alsómalom-tanya melletti forrás, valamint a Cserkút-puszta melletti forrás, amely az Egres-patak közvetlen közelében hozza felszínre vizét.
Cserkút-puszta melletti forrás |
Hármas-forrás |
Nagyvirágú ibolya
Fotó: Kovács Zsolt
A Cserhát legjellemzőbb erdőtípusa a cseres-tölgyes, erre utal a tájegység neve is. Állományait alkotó fafajok a cser- és kocsánytalan tölgy, a mezei juhar, a tatárjuhar, a mezei szil, a kislevelű hárs, a barkócaberkenye. Gazdag cserjeszintjén megtalálható a varjútövis benge, a csíkos- és bibircses kecskerágó, a cseregalagonya, a kökény és a fagyal. Gyepszintjét gyakran füvek és sások uralják, így a ligeti perje, a felemáslevelű csenkesz, az erdei ebír, a sulymos sás, a hegyi sás, a sárgás sás.
